Mintha haza mennék

Ez jutott először eszembe. Scorsese Blues sorozata: "Feel Like Going Home". És többedmagammal bevetettük magunkat a csolnoki Rákóczi söröző koncerttermébe.

Már az úton beszélgettünk, hogy milyen szürrealisztikus az egész. Egy kis magyar település 1970-es  éveket idéző vendéglátó ipari egységében a lelkesedés, az akarás és a profizmus keveredéséből született blues happening. A hely szelleme, a családias vendégszerető légkör, és a mindenki által szeretett blues egysége. Olyan, mintha hetente ide járnánk. Otthon érzem magam. Pfeiffer Gábor V8-as motorként fáradhatatlanul szervezi, menedzseli a csapatát és a települést. "The Soul Of a Man". Ezek után nyilván elfogult vagyok, ha a koncertről, a zenéről és a zenészekről kell véleményt mondanom. Röviden , de kicsit sem tárgyilagosan!

A Blues And Roll hangzásának nagyon jót tett a billentyűs bevétele a csapatba. A biztos alapok (dob, basszus) mellett színesebbé, teljesebbé vált a megszólalás. Andrea úgy játszott mintha évek óta együtt zenéltek volna. Jó dalokat választottak az estére, a közreműködők is jól beleillettek a repertoárba. Fekete Jenő érett játéka jól passzolt Ákos rockosabb megszólalásához, de néha úgy éreztem, hogy a kevesebb több lenne Jenőtől. Viki hangja felejthetetlen. És Ő az egyetlen aki végig mosolygott az előadás alatt. Ezt a fiúknak is javaslom eltanulni.  Tommy Katona profizmusa és Petendi Tomi ereje midig feldobta a csapatot az együtt zenélések során. Igaz, ők félig csapat vagy inkább családtagok. Minden tiszteletem Gábornak és Norbinak, mert a sok vendég-fellépőnek folyamatosan adták az alapot, ami figyelembe véve a koncert idejét, nem semmi. "Warming by the Devil's Fire". Rövid átszerelés után - ami alatt talán hallgathattunk volna egy kis bluest felvételről - egy igazi gitárpárbajban részesültünk.  Csak kapkodtam a fejem (meg a fülem) a sok elzúgó futam és riff elől. Tommy Katona, Petendi Tomi és Fekete Jenő felelgetése, kiegészülve a blues érzéshez elengedhetetlen herflivel a zene gyökeréig hatolt. "The Road to Memphis". Már éjfél körül járt, jött a Blues Revolver,  akik a nevüket meghazudtolva nem csak bluest, hanem az abból kinőtt rockot is játszottak nekünk. Jól. Nem is értem Ákos hogy bírt ennyit,  hiba nélkül játszani.   

A hangulat már túljutott a csúcsponton. Elfáradtunk. És ebbe besegített az elfogyasztott sör és bor mennyisége."Red, White & Blues". Tudom, nehéz úgy játszani koncerten, hogy nem sokat lehet gyakorolni az együtt zenélést. Ezen csak az segít, ha a zenészek egy hullámhosszon vannak, szeretik amit csinálnak, és tisztelik a többieket. Ez ezen a koncerten mind összejött. "Godfathers and Sons".  Otthon éreztem magam. Jól éreztem magam Csolnokon. Megint. És ezen az sem változtatott, hogy a havat kellett takarítani az autóról és lépésben jöttünk haza a sötét és havas Pilisen keresztül. Halkan bluest hallgattunk. "Piano Blues".
Hegedűs Péter-Gödöllő

Az én hozzáfűzésem :
A zenekar nevében annyit fűznék hozzá , hogy hatalmas öröm és megtiszteltetés hogy az ország négy tájáról (Kazincbarcika, Budapest, Kaposvár , Gödöllő, Barcs, Békéscsaba ….. és még ki tudja honnan) össze tudtuk hozni a blues-t  szerető embereket. Tudomásunk van róla hogy ezeken a koncerteken új barátságok , sőt szerelmek is születtek már . Bízunk benne, hogy Csolnok ezek után a sportsikereken, bányász és sváb hagyományokon túl , a blues zenéről is ismert lesz. Mi a továbbiakban is minden erőnkkel ezen leszünk.

Blues and Roll-Pfeiffer Gábor