Partnereink:
Ungarndeutsches Heimatmuseum Tscholnok
(2521 Csolnok, Akácfa u. 4.)
Das von der Selbstverwaltung gekaufte Gebäude im typisch ungarndeutsch-bäuerlichen Stil wurde 2010 aus Fördermittel der Europäischen Union (Új Magyarország Vidékfejlesztési Program) renoviert und eingerichtet. Die Einrichtungsgegenstände stammen teils aus dem früheren Dorfmuseum teils sind sie Geschenke der Dorfbewohner. Neben den Alltagsgegenständen werden auch Kleidungsstücke, alte Photos und alte Dokumente aufbewahrt.
Im Heimatmuseum wird dargestellt, wie die deutschen Vorgänger um das Ende des 19. Jahrhunderts lebten. Mit welcher Einrichtung sie sich umgaben, welche Gegenstände des Alltagslebens, vor allem für das Bauernleben charakteristisch waren. Das weiß getünchte lange Haus, das früher in Tscholnok auch typisch war, fällt dem Besucher natürlich gleich auf, weil man keine solchen Gebäude im Dorf mehr sehen kann. Über einige Stufen kann man durch den Gang in die Küche treten. Die Einrichtung besteht aus zirka 70 jährigen oder noch älteren Möbelstücken. Links findet man die sogenannte vordere Stube, rechts die hintere Stube. In Tscholnok wurde die traditionelle Küche folgenderweise eingerichtet: gegenüber dem Eingang befindet sich der zweifarbige (grün und weiß) Küchenschrank, in dem altes Geschirr, und andere Objekte der Küche gelagert wurden und hier bekommen der Mörser, die Waage mit den Gewichten, die alten Krüge und Gläser auch Platz. Auf der rechten Seite des Küchenschrankes steht der sogenannte „Sparherd”.
Sein Name beschreibt seine Funktion ganz genau, weil früher mit ihm die Küche geheizt wurde, auf ihm gekocht und gebacken wurde, sogar einen Warmwasser-Speicher hatte er. Auf der rechten Seite des Eingangs wurde die Wasserbank gestellt, darüber man auf dem
Handtuchhalter ein besticktes Handtuch sieht, das in den Küchen unentbehrlich war. Neben dem Eingang steht die Waschschüssel (Lavoir) zum Waschen des Gesichts und der Hände.
Auf der linken Seite des Küchenschrankes wurde an die Wand ein sog. Schüsselkorb (Tellerregal) gehängt, in dem die schönen, nicht alltäglichen Teller gestellt wurden. Auf der linken Seite steht eine charakteristische Einrichtung der Küche, die Stellage, wo sich die Gewürzbehälter, alte Krüge und Becher befinden. Auf der Stellage wurde eine Kuriosität des Heimatmuseums, die bestickten Regalstreifen (stelázsistráf) ausgestellt, die mit einem Text über Essen und Trinken geziert wurden.
Die Einrichtung der vorderen Stube stammt vom Anfang des 20. Jahrhunderts. Dieser Raum diente zur Repräsentation. Hier waren die schönsten und wertvollsten Objekte, wie z.B. die mit grünem Samt überzogene Chaiselongue und das Hausaltar in der Ecke. An der rechten Wand stehen hintereinander die zwei Betten. Es ist charakteristisch, dass die bestickten Leintücher hervorstanden. An den Betten können wir auch eine Wiege aus den 1940-er Jahren sehen.
In der hinteren Stube sieht die Einrichtung ähnlich aus, aber hier werden die weniger wertvollen Sachen gelagert. Außer den Möbelstücken kann man hier einige Produkte der Handarbeiten sehen. Alte Nähmaschine, Stiefelknecht, Wäschemangel usw. ergänzen die Einrichtung.
Aus der früheren Abstellkammer wurde ein Raum ausgebaut, wo die Gruppen an dem alten Tisch, die Erfahrungen besprechen oder Aufgaben lösen können. Einige alte Gegenstände können sie noch einmal auf der Stellage anschauen. Hier sind unter anderem Traubenmühle, Gift-Spritze usw. ausgestellt. An der Wand können die Besucher ein altes, besticktes Mustertuch sehen, das den Frauen beim Sticken half, wie sie die Brautmitgift schmücken können. Die alten Fotos an der Wand bringen die verschiedenen Stationen des Familienlebens zurück.
Die Gemeinde und die ungarndeutsche Selbstverwaltung von Tscholnok hoffen, dass das Heimatmuseum den Jugendlichen hilft, diese alte Wohnkultur und die Lebensweise der Vorgänger zu erleben und möchten sie dazu anregen, dieses Erbe außer der deutschen Sprache auch weiterzugeben.
Csolnoki Német Nemzetiségi Tájház
(2521 Csolnok, Akácfa u. 4.)
A múlt század elején épült házat a hozzá tartozó viszonylag nagy telekkel az önkormányzat 2005-ben vásárolta azzal a céllal, hogy a korábbi, nem tipikus sváb házban bemutatott gyűjteményt méltóbb környezetben, a település központjában, jól elérhető helyen állítsa ki. További cél volt, hogy a telken a németség mindennapjaihoz kapcsolódó tevékenységeknek, ünnepségeknek, rendezvényeknek adjon helyet. A 2011 áprilisában pályázati támogatás segítségével helyreállított épület azóta valóban szolgálja a tulajdonos és az üzemeltető Német Nemzetiségi Önkormányzat fent jelzett céljait. A tájház berendezésével azt szándékozzuk bemutatni, hogy hogyan éltek a
német elődök a 19. század vége körül, mely berendezés vette őket körül, milyenek voltak a mindennapi, főleg a paraszti élet használati eszközei.
A Csolnokon is tipikusnak számító hosszú, nyitott tornácos, oszlopokkal díszített fehérre meszelt épület joggal vonja magára az arra járók tekintetét, hiszen Csolnokon nemigen van már ehhez hasonló. A látogató néhány fokos lépcső után a tornácon keresztül jut a konyhába. Az ajtón régi, horgolt függöny van. Berendezése hozzávetőlegesen 70 éves ill. annál régebbi darabokból áll.
Innen balra az ún. első szobába, jobbra a hátsó szobába lehet jutni. A konyha elrendezése a Csolnokon hagyományos módon a következő: a bejárattal szemben a két színre (fehér, világos zöld) mázolt konyhaszekrény, melyben régi edények, konyhai eszközök vannak, rajta pedig mozsár, mérleg a súlyokkal, régi bögrék, poharak, készletek sorakoznak. A konyhaszekrénytől jobbra az ún.
„Sparherd” található. Igazán rászolgál a „takaréktűzhely” nevére, hiszen korábban ezzel fűtötték a konyhát, főztek rajta, sütöttek benne és még melegvíz-tartálya is volt. Fölötte a jellegzetes zománcos merőkanáltartó van. A sarokban a kenyérsütés kellékei állnak. A bejárattól jobbra van a „vizes pad”, amelyen két vödör áll egy mázas bögrével. Fölötte látható egy farúdon, ill. tartón az ún. dísztörülköző, amely semelyik konyhából sem hiányozhatott. A bejárat mellett van a régen a mosakodás eszközeként szolgáló lavór. Az ajtó mögött van feltéve
egy fali fogas. A konyhaszekrénytől balra egy tálas polc van a falon, melyen kissé megdöntve a nem mindennapi használatra szolgáló tányérokat tartották. A baloldalon áll a konyha egyik legjellegzetesebb berendezési darabja, a „stelázsi”, melyen fűszertartók, régi porcelán kancsók, csészék, lejjebb kisebb konyhai eszközök állnak. Ritkaságnak számít rajta a hímzett „szekrénystráf”, melyen összefüggő, étellel-itallal kapcsolatos szöveg van hímezve.
Az utcai szoba berendezése igen régi, a 20. század elejéről való. Az ajtó mögött van a kisebb faragással díszített ruhásszekrény, benne régi népviseleti darabokkal, előrébb egy zöldmintás plüssel bevont „sezlony” áll. Az ablakokon régi mintára készített horgolt függönyök láthatók. A sarokban, szem magasságban ima-sarokként kis polc van horgolt terítővel, rajta egy kis Mária szobor áll. A bejárattal szemben, az utcai ablak előtt áll a „sublód”, amelyen különböző kegytárgyak vannak, a hatalmas fiókokban ágynemű és abroszok vannak elhelyezve. A jobb fal mentén, egymás mögött van a két ágy. Ezekben tárolták a használaton kívüli dunyhákat, párnákat. Különlegessége, hogy hímzettszélű lepedő látható az ágyakon, amelyeket nem tűrtek a szalma- ill. kukoricacsuhé-zsák alá. Itt látható még egy 1940-es évekből származó bölcső. A benne fekvő baba is régi viseletben van. Az ágyak felett 5 szentkép került elhelyezésre. Ez a bőség zavarából adódott: 2 szentképet szoktak igényes keretezésben itt elhelyezni, de felajánlottak 3 olyan egy egységet alkotó régi képet, melyeket nem akartunk a látogatók elől elrejteni.
A hátsó szobában hasonló a berendezés. Itt is van ruhás szekrény, egy ágy régi piros színű ágytakaróval és egy bölcső. A falon néhány kisebb-nagyobb régi fénykép látható. Egy régi varrógép, a csizmahúzó, a mángorló és egyéb kisebb tárgyak egészítik ki a berendezést. Eredeti régi horgolt függönyöket csodálhat meg a látogató.
A korábbi kamrából alakítottak ki egy foglalkoztató termet, amelyben egy régi asztalnál és még régebbi sarokpadon foglalhat helyet egy kisebb gyermekcsoport, akik a tájház megtekintése után frissiben megbeszélhetik tanárukkal a látottakat, ill. előzetesen kiadott feladatokat oldhatnak meg. Szoros egységet alkot a tájházzal, hiszen a hátsó szobából nyílik és sok-sok régi tárgy,
eszköz sorakozik a stelázsin. Itt kapott helyet a szőlődaráló és a szénkénegező is.
A falra került többek között egy igen régi keresztszemes mintakendő, amely ötletet adott régen a lányoknak, hogy hogyan díszítsék a stafírungjukba, hozományukba kerülő textíliákat. A sok régi fénykép a családi élet egyes állomásait örökíti meg az utókor számára.
Mind a négy helyiség mutat be olyan darabokat, amelyeknél a berendezők szükségét éreztek német tájnyelvi és magyar megfelelője kis kártyán való kiírásának. Ezek mindegyikénél megállva, a vezető magyarázatát meghallgatva a néprajzi élményen túl még szókincsében is gazdagodhat az érdeklődő.
A települési és a német nemzetiségi önkormányzat bízik abban, hogy a fiatalok, főleg a tanulóifjúság sajátjának érzi azt a lakáskultúrát, mely szerint ősei éltek, és mindent elkövetnek, hogy a német nyelven túl ezt az örökséget is méltóan megőrizzék és tovább adják.
Tisztelt Ügyfeleink!
A 191/2020. (V. 8.) sz. Korm. rendelet szerinti ellenőrzött bejelentésüket (veszélyhelyzet alatti engedély-kötelezettség tárgyában) a This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. címen tehetik meg.
Pőczéné dr. Csorba Erika
jegyző